A meditáció tág fogalom, amely különféle tudatos gyakorlásokat foglal magában a figyelem és a tudatosság fejlesztésére. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) definíciója szerint a meditáció egy testi-lelki gyakorlat, amelyet régóta alkalmaznak a nyugalom és testi ellazulás fokozására, a pszichés egyensúly javítására, a betegségekkel való megküzdés támogatására, valamint az általános egészség és jóllét javítására. A meditációs technikák közös elemei közé tartozik a nyugodt, zavaró ingerektől mentes környezet, a kényelmes testhelyzet (ülve, fekve vagy akár sétálva), a figyelem fókuszálása (például a légzés érzete vagy egy mantra ismétlése), valamint a nyitott, nem ítélkező hozzáállás, amelyben a gyakorló a felmerülő gondolatokat és érzéseket elfogadja és továbbengedi.
A mindfulness – magyarul gyakran tudatos jelenlét vagy éber tudatosság – a meditáción belül egy specifikus megközelítés, amely a jelen pillanat elfogadó, ítéletmentes tudatosságát jelenti. Ezt a fogalmat Jon Kabat-Zinn vezette be a nyugati orvoslásba az 1970-es évek végén, amikor a Massachussetts Egyetemen kidolgozta a Mindfulness-Based Stress Reduction (MBSR) programot a krónikus betegek stresszkezelésére. A mindfulness gyökerei a buddhista meditációs hagyományokhoz nyúlnak vissza, de Kabat-Zinn módszere világi, vallási elemek nélküli formában adaptálta azt, így vált elfogadhatóvá és népszerűvé a nyugati kultúrában. A mindfulness meditáció lényege, hogy a gyakorló szándékosan a jelen pillanatra irányítja a figyelmét, elfogadó és kíváncsi attitűddel szemlélve saját testi érzeteit, gondolatait és érzelmeit. E tudatos jelenlét állapota rendszeres gyakorlással egyfajta mentális készséggé válik, melyet a gyakorlók igyekeznek beépíteni a mindennapi életükbe – ezáltal a meditáció során megtapasztalt éber tudatosság idővel folyamatosabbá válhat, és pozitív hatással lehet az egyén mentális egészségéret.
Fontos megjegyezni, hogy bár a mindfulness és más meditációs formák sokak számára hasznosak, nem csodaszerek. Nem mindenkinél működnek egyformán hatékonyan, és nem helyettesítik a szükség esetén alkalmazott szakszerű orvosi vagy pszichoterápiás kezelést. Egy friss magyar meta-analízis például arra utal, hogy mentális betegséggel élő csoportokban a mindfulness meditáció stresszhormon-csökkentő hatása nem volt szignifikáns – azaz ezeknél a betegeknél önmagában nem bizonyult elégségesnek a stressz mérésére szolgáló kortizolszint érdemi mérséklésére. Az eredmény összecseng azzal a felismeréssel, hogy a módszer hatása egyénenként eltérő lehet, és további kutatások szükségesek annak megértéséhez, kinél milyen módon működik a legjobban. Mindez azonban nem von le a mindfulness általános értékéből, inkább arra emlékeztet, hogy tudományosan megalapozott, de tudatosan és megfelelő keretek között alkalmazandó eszközről van szó.