A szorongás mint mindennapi jelenség és kórkép
A szorongás az emberi érzelmek természetes része, amely veszély vagy bizonytalanság esetén fellépve adaptív válasz lehet – például figyelmeztet és mozgósít egy potenciális fenyegetés előtt. Normális körülmények között a mérsékelt szorongás segítheti a túlélést és az alkalmazkodást. Kórossá akkor válik, ha intenzitása vagy tartama meghaladja a helyzet indokolta mértéket, vagy ha jelentős szenvedést és működési zavart okoz az egyén életében. Ilyenkor szorongásos zavarról beszélünk, mely a pszichiátriai kórképek egyik leggyakoribb csoportja világszerte. A szorongásos zavarok összességében a felnőtt népesség jelentős hányadát érintik: epidemiológiai vizsgálatok alapján a lifetime (élettartam) prevalencia nemzetközileg ~15–34%, az egyéves prevalencia ~9–14%. Ez azt jelenti, hogy egyes felmérések szerint az emberek akár egyharmada is átél élete során legalább egy diagnosztikus értelemben vett szorongásos zavart.. Bármely konkrét időpontban a világ népességének kb. 7,3%-a küzd szorongásos zavarral – ezzel a szorongásos kórképek a mentális zavarok legelterjedtebb csoportját alkotják. Fontos kiemelni, hogy a szorongásos zavarok nem csupán a pszichés jólétet rontják, de a WHO adatai szerint a világméretű rokkantságteher jelentős részéért felelősek (a szorongás okozta egészségveszteség a globális betegségteher ~3,3%-át teszi ki), és gyakran tartós működési korlátozottsághoz vezetnek.
Magyarországi helyzet: Hazai epidemiológiai adatok alapján a szorongásos zavarok élettartam-prevalenciája kb. 25,5%, az egy éven belüli előfordulási arány pedig ~17,7%. Vagyis minden ötödik-hatodik felnőtt magyar ember átél évente olyan mértékű szorongást, ami kórosnak tekinthető. A Központi Statisztikai Hivatal egy felmérése szerint a magyar felnőtt lakosság közel 20%-a mindennapjai részeként megtapasztalja a szorongást, és további ~45%-uk időszakosan magas stressz-szinttel él. Bár a módszertani különbségek miatt a pontos adatok eltérhetnek, világosan látszik, hogy a szorongásos zavarok népbetegségnek tekinthetők, mind egyéni, mind társadalmi szinten jelentős terhet róva az egészségügyre és a gazdaságra.
Az utóbbi évtizedekben a szorongásos zavarok prevalenciája viszonylag stabilnak mutatkozott, ám a COVID–19 világjárvány idején világszerte drámai emelkedést figyeltek meg. Egy 2022-es metaanalízis szerint a pandémia alatt globálisan a lakosság 35%-a mutatott szorongásos tüneteket – több mint kétszerese a járvány előtti szintnek. E megugrás rávilágít a krízishelyzetek és bizonytalanság szerepére a szorongás növekedésében, valamint arra, hogy a szorongásos zavarok kezelése és megelőzése népegészségügyi prioritás. Jelen tanulmány áttekinti, mely kórképek tartoznak a szorongásos állapotok közé, milyen oki tényezők járulnak kialakulásukhoz, milyen nehézségekkel küzdenek az érintettek, és milyen terápiás módszerek állnak rendelkezésre a felnőttkori szorongás kezelésében.