A munka és a magánélet közötti egészséges egyensúly megteremtése a 21. században az egyik legfontosabb társadalmi és gazdasági kihívássá vált. A munka–magánélet egyensúly (work-life balance, WLB) iránti érdeklődés az utóbbi évtizedekben exponenciálisan nőtt mind a tudományos életben, mind a gyakorlatban. Ennek hátterében jelentős változások állnak: a modern technológia révén az emberek szinte folyamatosan elérhetőek munkájuk számára, elmosódnak a határok a munkaidő és a szabadidő között, és a COVID–19-pandémia is alapjaiban alakította át a munkavégzés formáit. A pandémia nyomán például sok szervezet vezette be a távmunka és hibrid munkavégzés lehetőségét, ami egyrészt nagyobb rugalmasságot kínál, másrészt új kihívásokat teremt az otthoni és munkahelyi szerepek összeegyeztetésében. A munkahelyi elvárások és a magánéleti kötelezettségek közötti ütközés – ha nincs megfelelő egyensúly – stresszhez, kiégéshez és a jólét romlásához vezethet. Ugyanakkor a kiegyensúlyozott életvitel számos előnnyel jár mind az egyén, mind a szervezet számára.
